BUKV: BMKE
Bgld

A BURGENLANDI MAGYAR KULTÚREGYESÜLETRŐL

Az anyaországtól, az anyanyelv iskolai tanulásától, színvonalas gyakorlásától elzárt magyar közösség egyre inkább szükségét érezte egy szervezet létrehozásának, amely segít lehetőséget és értelmet adni a magyarság vállalásának.

Az 1968-ban hivatalosan megalakult új egyesület alapszabályban rögzítette a legfontosabbakat. Neve Burgenlandi Magyar Kultúregyesület (rövidítve BMKE) lett, székhelye Felsőőr. Működési területükről kinyilvánították: „Az egyesület kulturális és társasági egyesület. Politikai és vallási célkitűzése nincsen és nem törekszik anyagi nyereségre. Az egyesület tevékenységi tere Burgenland szövetségi tartomány egész területét öleli fel.” Részletesen megfogalmazták az egyesület céljait: „a burgenlandi magyarok jogainak megóvása; a magyar nyelv és kulturális örökség fenntartása és ápolása, ezen belül hagyományőrző művészeti együttesek támogatása; társasági összejövetelek, előadások, kirándulások szervezése; közlöny kiadása, valamint könyvtár létrehozása, gyermektáboroztatás mint nyelvtanulási lehetőség biztosítása; a magyar nyelv és kultúra ápolását célzó tanfolyamok szervezése; a magyar nyelv iskolai oktatásának segítése; tudományos és művészeti értékek feltárása és újak létrejöttének segítése; más hasonló célkitűzésű egyesületekkel való együttműködés, kapcsolatok kialakítása és elmélyítése; irodalmi művek, könyvek és folyóiratok kiadása és terjesztése.”

Az első taggyűlésen megválasztották a vezetőséget: elnök az alsóőri származású Moór János iskolaigazgató lett, alelnök pedig az őriszigeti születésű Szeberényi Lajos gimnáziumi tanár.

Kezdetben az Egyesület taggyűléseit vendéglőkben tartotta, külön irodája nem volt, ki-ki otthon végezte a reá jutó feladatokat. Az első hivatalos irodát a Fuith-házban alakították ki, amit azóta lebontottak (helyén ma a Billa áruház áll), majd a patak parton lévő kis házban, aztán, a Schulgasse 3. számú lakóház 1. emeletén, jelenleg - 2004 júniusa óta - a Wiener Str. 47. alatt található a BMKE székháza.

Bár az alapító okirat rögzíti, hogy a Kultúregyesület „nyereségre nem törekszik”, természetesen anyagi források megszerzésére igen, hiszen önmaga fenntartását, vállalt feladatainak minél színvonalasabb ellátását hosszabb távon csak így képzelheti el. Eleinte csupán a tagdíjakra lehetett támaszkodni, majd a Magyar Népcsoport Tanács megalakulása után a BMKE legjelentősebb anyagi forrása az állami támogatás lett. Ez alkalmanként kiegészül más forrásokkal is, mint pályázatok útján elnyert pénzek.

A BMKE eddigi elnökei, Moór János, Szeberényi Lajos, Tölly Julianna, majd dr. Plank József díjazás nélkül adták szabadidejüket és munkájukat a magyar közösségért. Hozzájuk hasonlóan, s függetlenül attól, hogy egyesületi tagok voltak-e, vagy sem, a magyar munkát önzetlenül és eredményesen támogatták a különböző egyházak papjai is: dr. Gyenge Imre felsőőri református, dr. Teleky Béla őriszigeti evangélikus, dr. Galambos Iréneusz alsóőri katolikus lelkipásztor.

Az egyesület együttműködést folytat más hasonló célú egyesületekkel és baráti kapcsolatot épített ki a másutt „kisebbségben” élő magyarok egyesületeivel. A BMKE képviselteti magát mindazokon a fórumokon, amelyek a nemzetiségiek érdekeinek védelmében jöttek létre. Így tagja az Ausztriai Népcsoportok Központjának (ÖVZ Österreichisches Volksgruppenzentrum).

A burgenlandi magyartanítás egyik alapvető gondja az volt, hogy olyanoknak kellett a nyelvet tanítani, akik maguk azt iskolában sosem tanulták. A kultúregyesület a magyar nyelv iskolai oktatásának segítéséért felvette a kapcsolatot a szombathelyi főiskolával, amelynek keretein belül lehetőséget kaptak a magyart tanító pedagógusok szakmai továbbképzésre. Ezen túl állandó harcot folytatott az Egyesület azért is, hogy a magyar nyelv tanítására magyarországi tanárokat is lehessen alkalmazni. Mára ez is megvalósult. Tankönyvek, szótárak, lexikonok, kézikönyvek, magyar szépirodalmi művek, hanganyagok, videofilmek beszerzésével és ajándékozásával is segíti az Egyesület az iskolai magyartanítást.

A nyelv gyakorlásának, s főleg a nyelvtudás fejlesztésének fontos eszköze az olvasás. A magyar közösséget saját eseményeiről anyanyelvén tudósítani azonnal sikerült: a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület az első évtől, 1968-tól megjelentette az „Őrség” című lapot. E lap fokozatosan folyóirat jellegűvé vált, s a hírközlés szerepét átvette az „Őrvidéki Hírek”, amelyet korábban ritkábban, ma kéthavi rendszerességgel ad ki az egyesület. 1993-ban indította útjára a kultúregyesület a Hírhozó című, kizárólag magyar nyelvű gyermeklapot. Ez a lap 2005-ig a tanév minden hónapjában megjelent, s az egyesület eljuttatta az iskolákba is, így hozzájutott minden olyan diák, aki Burgenlandban szervezett magyartanításban részt vett. A Hírhozót felváltotta a „Napocska” című gyermekújság, mely 2005 tavaszától 2010 nyaráig a tanévben havonta egyszer jelent meg. 2011 tavaszától 2013 nyaráig a kéthavonta megjelenő „Minimulti magyarul” című kiadványt a Burgenlandban magyarul tanuló általános iskolás diákok számára bocsátotta rendelkezésére az egyesület.

Hosszú évtizedeken keresztül magyar könyveket nem lehetett kapni a boltokban, s a határon túlra sem lehetett csak úgy érte menni, mint ma. Ezért is volt szükség a könyvtár létrehozására. A könyvtár alapjául az a könyvanyag szolgált, amelyet a Bécsi Magyar Kultúr- és Sportegyesület a Burgenlandi Magyar Kultúregyesületnek ajándékozott. A kultúregyesület tehát már saját könyvállománya számára 1973-ban hivatalos szerződésben kibérelte Alsóőr községtől a községháza két helyiségét. 1975-ben megalakult az ún. Alsóőri Érdekközösség, amelyet a könyvtár fenntartására hozott létre négy jogi személyiség: a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, Alsóőr község, az Alsóőri Római Katolikus Plébánia és az Alsóőri Népművelő Egyesület. A könyvtár megszervezésében majd fölfejlesztésében elévülhetetlen érdemei vannak dr. Galambos Iréneusznak, aki a hatvanas évek végén a burgenlandi magyarok közé érkezve rögtön bekapcsolódott a kulturális munkába, az Egyesületnek is tagja lett, saját könyv- és dokumentumgyűjteményét pedig az 1975-ös szerződéskor a könyvtár számára felajánlotta és átengedte. A könyvtár 1999-ig működött a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület részfinanszírozásában. Akkor merült fel a gondolat, hogy korszerűsíteni kellene, gépesített médiaközponttá alakítani. Az átalakítás költségeire lehetett pályázni, de csak a működtetés garantálása mellett. Ezt a BMKE nem tudta vállalni, s átadta a megalakuló fejlesztési (Magyar Média és Információs Központ) társulatnak.

2004-ben a BMKE új székházba költözött, ahol már elegendő hely áll rendelkezésre a saját könyvtár berendezéséhez és működtetéséhez. Az aktuális állomány mintegy 3 ezer könyvet, CD-t és DVD-t tartalmaz. Az egyesület tagjai az iroda nyitvatartási ideje alatt ingyenesen vehetik igénybe a könyvtár szolgáltatásait.

 

Gondolatok…

…van-e még valami értelme Burgenlandban a magyar szóval próbálkozni? Jogosnak tűnő, de valójában értelmezhetetlen kérdés. Amíg valamire a legcsekélyebb igény is van, addig annak értelme is van. Ráadásul ma a magyar szót azok közül is sokan elkezdték tanulni e tájon, akiknek nincs rá családi indíttatásuk. Kezd „divatba” jönni. Már nem „szégyen” magyarnak lenni. E nemzet megítélése a világ előtt sokat változott, főleg az utolsó évtizedben. Ausztria keleti része és Magyarország nyugati része már Pannon régióban gondolkodik, tervez, szervez. A szomszédok tanulják egymás nyelvét, és nemcsak a magyarországiak a németet! Burgenlandban már most is sok munkahelyen előnyt jelent a magyar nyelv ismerete.

Izgalmas, misztikus fordulat lenne most arról beszélni, hogy akik annak idején megálmodták és létrehozták a Burgenlandi Magyar Kultúregyesületet, s megvívták annak csatáit, azok megérezték e nagy változás ígéretét. De maradjunk a földön: nem érezték meg. Egyszerűen csak hűségesek voltak. A szülőföldjükhöz is, az anyanyelvükhöz is. Sokan közülük már nincsenek velünk, de elvégzett munkájuk emléket állít nekik: van még magyar szó ezen a vidéken…

 

A BURGENLANDI MAGYAROKRÓL

Ezer éve élnek itt magyarok. Valamikor csak ők voltak, mára kevesen maradtak. Olyannyira, hogy az anyaország köztudata eléggé el is felejtette őket. De ők már egy évezrede tanulják a magukra utaltságot.

Az első magyarokat (a Lech-mezei események után) az Árpád házi királyok telepítették ide, a „gyepűre” mint „spiculatores” az országot védeni. Ezek a határőr családok kisnemesi parasztok voltak és adóktól mentesítve voltak. Továbbá a fegyverviselés jogával is rendelkeztek. A helységnevek a mai napig őrzik és bizonyítják a határőr múltat: Felsőőr, Alsóőr, Őrisziget, Felsőlövő. A 13. századtól fokozatosan átalakult a terület lakosságának összetétele. A várurak kíséretében sok német telepes jött az országba. Az iszlám hódítások idején, a török pusztítások által szétrombolt területekre betelepítették a törökök elől menekülő horvátokat.

A reformáció idején Nyugat-Magyarország legnagyobb része protestáns vallásra tért át. Amikor a 17. században a nagybirtokos Batthyány család visszatért a katolikus valláshoz, ezen a térségen is elkezdődött az ellenreformáció. Viszont a kisnemes határőrök ellenálltak a nyomásnak és megmaradtak a protestáns vallásban. Több vallási összecsapás után Felsőőr lett Nyugat-Magyarország a protestáns egyház egyik központja. Így még mai napig is megmaradt az a különleges helyzet, hogy Dél-Burgenland magyar ajkú lakosságának három különböző vallása van. Felsőőr/Oberwart legnagyobb része református, Alsóőr/Unterwart katolikus és Őrisziget/Siget in der Wart evangélikus.

A 18. századi gazdasági folyamatok a burgenlandi magyarok társadalmi összetételére voltak nagy hatással. Főleg a kisnemesi parasztok arra voltak kényszerülve, hogy más iparágakra bővítsék ki a tevékenységüket. A következő század elejéig így a magyar lakta falvakban gyakran voltak találhatók tímárok, cipészek, fazekasok, bor-, fa- és állatkereskedők. Észak-Burgenlandban ún. pusztákat hoztak létre, amelyeken magyar béreslegények dolgoztak. Ilyen puszták például az Albertpuszta, Mexikópuszta.

Így a magyar települések lassan elvesztették területi összeköttetésüket az anyaországgal, nyelvi szigetté váltak. A belső közösség felé fordulás volt hát az életlehetőségük, de eredeti szerepükből adódóan a hagyományuk is. Ez elősegítette archaikus nyelvhasználatuk meg-őrzését, ám a fokozott elszigetelődésüket is, amit vallási megosztottságuk is erősített. Hosszú évszázadok teltek el asszimiláló körülmények közé szorultan. Az 1910-es népszámláláskor csak 9,0 %-nyi volt a magyarság.

1921 óta tartozik Burgenland Ausztriához, amelynek sorsa egyedülálló: itt nem a győztesek kaptak Magyarország területéből, hanem az ugyanúgy vesztes fegyvertársak. Az őrök magyar községei egy korábban nem létező, csak ez alkalomból született osztrák tartomány, Burgenland részei lettek. A két világ-háború közötti időben az anyaország nem törődött velük. Ausztria sem nagyon: ekkor az egyházi iskolákban még fennmaradt a magyar tanítási nyelv, s az állam nem avatkozott bele a volt őrségi települések kultúrájába, ezért a kisebbségek tovább tudták őrizni identitásukat. Ám 1938-ban, a német bevonulással egy csapásra vége lett ennek: az iskolákat államosították, s áttértek a teljes német nyelvű oktatásra. (Egy ideig még az őrségi lakosság Ukrajnába való kitelepítésének gondolatával is foglalkoztak, hogy így teremtsenek helyet a Dél-Tirolból ide telepítendő „nagynémet” polgároknak.) A második világháború a burgenlandi magyarok közül is megszedte áldozatait: míg az 1934-es népszámláláskor még 10 442 magyar nemzetiségit vettek számba, 1951-ben már csak 5 251-et. Ez utóbbi 1,9 %-os részarányt jelentett, amely arány – kisebb ingadozásokkal – azóta is megmaradt.

A háború utáni időszak fokozatosan meghozta a stabilitást, s az anyagi gyarapodást a burgenlandiaknak, így a burgenlandi magyaroknak is. Más szempontból azonban igen nehéz idők jöttek: Magyarországon kommunista rendszer került hatalomra, amely teljesen lezárta a határt. Bár már eddig is kijárták a magukra utaltság kemény iskoláját, a felsőbb osztályok csak most következtek: a burgenlandi magyarok a nyugati világ végállomásává váltak. A régi rokoni és baráti szálak szétszakadtak.

A Második Világháború után burgenlandi magyarok főleg csak Felsőőr és Felsőpulya környékén találhatók. Ami a jogi helyzetet illeti, az 1955-ös Államszerződésben újra rendezték a nemzetiségek jogait és egyenjogúságát a németnyelvű többséggel úgy, mint egymással. A 6. cikk rendezi az általános emberi jogokat, a 7. cikk a szlovén és a horvát nemzetiségek jogait. Viszont a magyar és a cseh nemzetiségeket nem említi meg. Az 1976-os törvény már megnevezi a magyar és a cseh népcsoportokat is. Továbbá népcsoporttanácsok berendezését javasolja. A törvényben a következő áll: a népcsoporttanács „a szövetségi kormány és a miniszterek tanácsadói…” 1979-ben a BMKE négy taggal képviseltette magát a népcsoporttanácsban. A Bécsben élő magyarok népcsoportként történt elismerése következtében a népcsoporttanácsot 16 tagra bővítették.

Több éves harc után, 1992-ben a horvát népcsoporttal együtt sikerült elérni, hogy létrejöjjön a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium.

1984-ben közvetítették az első magyar rádióműsort „Magyarul Burgenlandban” címmel a tartományi rádióprogramban. Jelenleg a következő magyar nyelvű rádióadásokat sugarazza a Rádió Burgenland:

  • Magyar nyelvű hírek naponta 18:15 – 19:00 óráig
  • Magyarul magazin minden vasárnap 19:04 – 20:00 óráig
  • Színes Kultúránk minden hétfőn 20:30 órakor

1989 óta az osztrák televízió (ORF) 30 perces magazint sugároz Adj `Isten Magyarok címmel. Ezt az adást hatszor egy évben a páratlan hónapok második vasárnapján 13:05-13:30 óráig az ORF 2-es csatornáján láthatják. A Servus Szia Zdravo Deltuha négynyelvű magazinműsort hatszor egy évben 13:05-13:30 óráig sugározza az ORF 2-es csatornája.